Az építészeti világítás területén a felülvilágító lapok többdimenziós osztályozási rendszert alkottak az alkalmazási forgatókönyvek és a teljesítménykövetelmények különbségei miatt. Ennek az osztályozási logikának a tudományos megértése segít a mérnöki igények pontos megfelelésében, valamint a funkció és a költségek közötti optimális egyensúly elérésében. Jelenleg az ipar jellemzően az anyagtípust használja magként, kombinálva a gyártási folyamat jellemzőivel és az alkalmazási forgatókönyvekkel, hogy viszonylag világos rendszert alkosson.
A fő anyag alapján a felülvilágító lapokat alapvetően három kategóriába sorolják: üvegszállal erősített műanyag (FRP) felülvilágító lapok, polikarbonát (PC) felülvilágító lapok és akrilüveg (PMMA) felülvilágító lapok. Az FRP felülvilágító lapok mátrixként telítetlen poliészter gyantát használnak, üvegszálas hálóerősítéssel. Könnyű, nagy szilárdságú, valamint sav- és lúgkorrózióálló tulajdonságokkal rendelkeznek, költségük pedig viszonylag szabályozható, így az ipari üzemek és mezőgazdasági üvegházak fő választása. A PC (polikarbonát) áttetsző lapok polikarbonát gyantából készülnek extrudálással vagy fröccsöntéssel. Fényáteresztő képességük több mint 85%, ütésállóságuk 200-szor nagyobb, mint a közönséges üvegeknél, és széles hőmérséklet-tartományban (-40-120 fok) büszkélkedhetnek. A hosszú távú UV-sugárzás{15}}sárgulása azonban gondos odafigyelést igényel. Gyakran használják nyilvános helyszíneken vagy ideiglenes építményekben, amelyek magas biztonsági követelményeket támasztanak. A PMMA (poliakrilsav) áttetsző lapok akrilgyantából készülnek, fényáteresztő képességük megközelíti a 92%-ot. Egyenletes és lágy fénytörést és kiváló időjárásállóságot biztosítanak, de kisebb a keménységük és könnyen karcolódnak. Általában kereskedelmi kiállítóterekben vagy csúcsminőségű dekorációs környezetben használják, szigorú optikai minőségi követelményekkel.
Felületkezelési eljárások alapján két kategóriába sorolhatók: hétköznapi és funkcionális. A hagyományos típusok megtartják az alapfelület eredeti színét, az alapvető fényáteresztésre és a szerkezeti szilárdságra összpontosítva. A funkcionális típusok differenciált teljesítményt érnek el ko-extrudálásos bevonatokkal, felületi domborítással vagy módosítók hozzáadásával. Például az UV-ellenálló bevonatok késleltetik az öregedést, az égésgátló-bevonatok megfelelnek a tűzbiztonsági előírásoknak, a páramentes-bevonatok pedig mikroszerkezeti kezelésekkel csökkentik a páralecsapódást. Ezek a termékek jobban megfelelnek a zord környezeteknek vagy speciális funkcionális követelményeknek.
A keresztmetszeti{0}}alak alapján a tetőablakok gyakori típusai a lapos, a hullámos és az üreges. A lapos tetőablakok egyszerű szerkezetűek és egyenletes fényáteresztő képességgel rendelkeznek, alkalmasak kis fesztávolságú vagy sík világításra. A hullámos tetőablakok az ívelt felület kialakításával fokozzák a vízelvezetést és a szélállóságot, és széles körben használják tetőablakban. Az üreges tetőablakok (például méhsejt- és{4}}gerenda típusú) levegőrétegeket használnak a hőszigetelés és a zajcsökkentés érdekében, ami jelentős előnyöket kínál hideg területeken vagy hőszigetelést igénylő helyzetekben.
Továbbá a szín és a fényáteresztés alapján a tetőablakok tovább oszthatók átlátszó, félig{0}}átlátszó és színes sorozatokra. A színes tetőablakok szelektíven továbbíthatják a fényt a beltéri világítási környezet beállításához, megfelelve a tájképi vagy funkcionális zónák igényeinek.
Jelenleg a tetőablakok osztályozási rendszere az anyaginnovációval és az alkalmazásbővítéssel folyamatosan finomodik. A különböző termékkategóriáknak megvannak a maga előnyei a fényáteresztés hatékonysága, a tartósság és a környezeti alkalmazkodóképesség tekintetében. A mérnöki gyakorlatban az optimális választást a felhasználási forgatókönyv, a terhelési viszonyok, az éghajlati viszonyok és a költségvetési korlátok átfogó mérlegelésével kell elérni.
